Ki vagyok, és miért hoztam létre ezt az oldalt?
Egy személyes történet arról, hogyan vált az esti „két” pohár borból valami más – és miért lett fontos számomra egy ítélkezésmentes, alacsony küszöbű segítség létrehozása.
Czinkóczky Zsolt vagyok, 54 éves, és két éve teljesen alkohol nélkül élek. Őszintén szólva korábban soha nem gondoltam magamra úgy, mint akinek problémája van az alkohollal. Hiszen mindennap felkeltem, elindultam a munkahelyemre, és elvégeztem a munkámat – nem is rosszul, teszem hozzá kissé önfényezően. Hazafelé bevásároltam, otthon vacsorát főztem, megvacsoráztam a gyerekeimmel, majd este, tévézés közben lecsúszott „két” pohár bor. Ami aztán nem állt meg kettőnél, de az én fejemben valahogy mégsem lett több annál.
Ez addig folytatódott, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem is tudom másképp elképzelni az estéimet. Végigmentem az összes szokásos fázison: elhessegettem a gondolatot, hogy baj lehet, és azt mondogattam magamnak, hogy ugyan már, ha nagyon akarom, másnap nem iszom. Aztán másnap este mégis ittam. Ez az üreg egyre mélyebb lett, és végül eljutottam odáig, hogy segítséget kérjek. Mert azt azért sejtettem, hogy amit csinálok, az nincs rendben.
Persze nem nyilvánosan és nem felvállalva, hanem csak úgy, halkan. Egy véletlennek köszönhetően találtam rá egy svéd alkoholprogramra. Amikor belevágtam, nem tudtam, mit fog adni nekem, és azt sem, hová jutok el általa. Nem az volt a fejemben, hogy életem végéig soha többé nem akarok inni – és most sem teszek ilyen fogadalmat.
Egyszerűen annyi történt, hogy a tizenkét hetes önsegítő program során nagyon sokat tanultam magamról és az alkoholról. Emiatt jelenleg eszembe sem jut „feláldozni” a józanságomat, még akkor sem, ha egy különlegesen finom bor kerül elém az asztalra. Most úgy érzem, egyszerűen nem érné meg.
Nem azért, mert attól félek, hogy ha megiszom egy pohárral, onnantól nincs megállás, és egyenes út vezet a kórházig. Hanem azért, mert nagy becsben tartom az új önmagamat és azt az új mentális egyensúlyt, amelyet megtaláltam. Erősebbnek érzem magam, és jelenleg nincs olyan bor vagy alkalom, amelyért megérné mindezt kockára tennem.
Annyira észszerűnek és egyszerűnek találtam a módszert, hogy egyre jobban beleástam magam a témába, valamint a program alapját képező kognitív viselkedésterápiába, vagyis a KVT-be. Rengeteg podcastot meghallgattam, sok cikket elolvastam, majd egy kisebb – vagy inkább nagyobb – személyes válság fordulópontján elmentem Portugáliába végigjárni a Caminót.
Életem egyik legjobb élménye volt. Emellett ott kristályosodott ki bennem az ötlet: milyen jó lenne, ha létezne egy könnyen elérhető, alacsony küszöbű belépési pont, ahová a hozzám hasonló emberek fordulhatnak. Egy hely, ahol egyszerűen, ítélkezésmentesen és anonim módon olyan tudást és kérdéseket kaphatnak, amelyek segítségével elindulhatnak egy általuk választott másik úton.
Ez az oldal nem akar senkit megtéríteni vagy megváltoztatni. Csupán egy kapaszkodó szeretne lenni, amely segíthet, ha elbizonytalanodsz.
Ezekkel a gondolatokkal indítom útjára a Szárazon.hu oldalt. Remélem, valódi segítséget tud majd nyújtani azoknak, akikben szintén felmerültek kételyek a saját alkoholfogyasztásukkal kapcsolatban.
Minden lépés számít.